Hajni

Próbálom felidézni a beszélgetésből megmaradt mondatfoszlányokat. Szóval elég az önsajnálatból és a sebek nyaldosásából? Szóval én ezen már túl vagyok? Talán. Igyekszem. Azért még néha "beüt". Mint pölö ma. Szokásomhoz híven ilyenkor összeveszek a barátommal. A fejéhez vágom, hogy milyen köcsög és nemtörődöm, mert az egyetem miatt nem tud eleget velem lenni. Ilyenkor minden az ő hibája. Az ő hibája, hogy ő egyetemista, én nem. És ilyenkor kéne engem megfojtani, az abszurd és buta gondolkodásom miatt.
Telefonba elmondtam neki, milyen szarházi, majd elmentem Hajnival futni. Segített. Kitisztult a fejem. Tudtam reálisan gondolkodni. Futás után, beszélgettünk. És talán a fáradtság vagy a teljes kiábrándultság miatt kezdtem el beszélni. Tudtam, hogy neki átadhatom. 45 éves értelmes nő. Ez az a fogalom, amiben már hónapok óta nincs részem az emberek részéről. Az embernek mindig kell egy barát, aki meghallgatja és akivel egy lélek-nyelvet beszélnek. Sajnos nekem most nincs ilyenem. A szerelmem más. Vele is beszélhetek bármiről; megért, szeret... lelki társam. De a barátság más. Egy csajnak szüksége van egy csaj barátnőre. Na:).
Azt hiszem, Hajni kicsit "észheztéritett". Erőt adtak a szavai. És dühös lettem. Az önsajnálatot és kétségbeesést felváltotta az elszántság és a düh. Pozitívan. Minél jobb vagyok, annál kevesebbet kell ott töltenem. Egy ilyen társaságban másnak érzem magam, és aki más, az magányos. Soha nem gondoltam, hogy szép, okos, tapasztalt, kiváló, csodálatos, nő vagyok. Viszont szeptember óta (mióta ebbe a suliba járok), mondhatnám, hogy, de bazdmeg, az vagyok, kétszeresen is. Nevetséges. De nem mondom, mert nem velük kell összehasonlítanom magam és nem is hozzájuk mérni. Nehéz lesz így fejlődni. Persze, ha nem követem a "birka-szellemet", előbb-utóbb még ki is fognak utálni. Szuper. Pft.


U.i.: M. szeretlek és ne haragudj... nehéz így.
(Kolos és Marci, a két plüss-gyerek:)
(Peti szerint nem vagyunk normálisak:) Meglehet.